Letészem a FŐNÉV TáRGYESET. Nyugodjék.
Tőlem ne várjon senki FŐNÉV TáRGYESET.
Nem az vagyok, ki voltam egykor,
Belőlem a FŐNÉV kihalt.
A tűz nem IGE , nem él:
Csak, mint reves fáé, világa.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Más ég hintette rám mosolyját,
MELLÉKNÉV FŐNÉV BAN járt a föld,
Madár IGE minden bokorban,
Midőn ez ajak dalra költ.
az esti szél,
Hímzettebb volt a rét virága.
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Most... énekem, mi vagy te?
Elhunyt daloknak lelke tán,
Mely FŐNÉV HONNAN? , mint FŐNÉV,
Jár még föl a halál után...?
Hímzett, virágos szemfedél...?
Szó, mely kiált a FŐNÉV HOVA? ...?
Hová lettél, hová levél
Oh lelkem ifjusága!
Letészem a FŐNÉV TáRGYESET. Nehéz az.
Kit érdekelne már a FŐNÉV.
Ki örvend fonnyadó virágnak,
Miután a törzsök kihal:
Ha a FŐNÉV élte megszakad,
Egy percig éli túl FŐNÉV.
Oda vagy, érzem, oda vagy
Oh lelkem ifjusága!
