A(z) 1, TOLDALéKOLATLAN KöZNéV egy betört ablakon keresztül leesett a(z) ALAPFOKú MELLéKNéV folyosóra.
Az egyik gyerek, a házmesterék TőSZáMNéV éves kislánya, lebicegett érte. Szegénykének a TOLDALéKOLATLAN KöZNéV levágta a fél lábát, s boldog volt, ha UGYANAZ A KöZNéV, MINT AZ 1 ES, CSAK TáRGYRAGGAL szedhetett a többieknek.
Az folyosón TOLDALéKOLATLAN KöZNéV terjengett, de azért feltűnt neki, hogy egy sarokban MúLT IDEJű, KIJELENTő MóDú, ALANYI RAGOZáSú, E/3 IGE valami.
- Cicus! - szólt oda a(z) ALAPFOKú MELLéKNéV házmesterkislány. - Hát te hogy kerülsz ide, kiscicám?
Fölkapta a(z) UGYANAZ A KöZNéV, MINT AZ 1 ES, CSAK TáRGYRAGGAL s ahogy csak tudott, elsietett vele.
Az ALAPFOKú MELLéKNéV, ALAPFOKú MELLéKNéV és ALAPFOKú MELLéKNéV szagú TOLDALéKOLATLAN KöZNéV – áLLATNéV - őt nézték cicának - meghökkent. Így még nem beszélt vele senki.
Eddig csak MúLT IDEJű, KIJELENTő MóDú, TáRGYAS RAGOZáSú, E/3 IGE, TáRSHATáROZó RAGOS KöZNéV hajigálták, vagy áLLAPOTOT KIFEJEZő HATáROZóSZó elmenekültek előle.
Most jutott eszébe először, hogy milyen más lett volna minden, ha történetesen cicának születik.
Sőt - mert ilyen telhetetlenek vagyunk! - mindjárt továbbszőtte ábrándjait.
Hát még ha ALAPFOKú MELLéKNéV házmesterkislánynak születik?
De ez már túlságosan szép volt. Ezt már el sem tudta képzelni.